Csontritkulásnak (osteoporosis) nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.
A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja, amely hormonális irányítás alatt áll. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%.
Ha a csontépítő sejtek (osteoblast) és a csontlebontást végző sejtek (osteoclast) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki.
Lényeges, ám kevésbé ismert információ:
- Az osteoclast (csontlebontást végző) sejtek csak a károsodott, hibás és gyenge csontszövetet bontják le. Működésüket az ösztrogén hormon szabályozza: lassítja a működésüket.
- Az osteoblast (csontépítés végző) sejtek új csontszövetet építenek fel az osteoclastok által lebontott csontszövet helyén. Működésüket a progeszteron hormon szabályozza: aktivizálja, gyorsítja a működésüket.
Általános (de helytelen) nézet, hogy az ösztrogén hiány okozza a csontritkulást. Az ösztrogén hiány következtében csupán gyorsul a károsodott, gyenge csontszövet lebontódása. A probléma viszont ott van, hogy nincs arányos mennyiségű progeszteron, ami vissza tudná pótolni a lebontott csontszövetet! Az egészséges csontszövethez egyensúlyban lévő ösztrogén és progeszteron hormonokra van szükség! Hibás szemléletre vall menopauzában az amúgy is relatíve ösztrogén túlsúlyos állapotra további ösztrogént adni!
(Mint a fentiekből és a hormongörbéből látható!)
A betegség világszerte több százmillió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja. Az érintettek száma az átlagéletkor kitolódásával nő, a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlődésének köszönhetően a felismert esetek gyakorisága szintén emelkedik. A változás korában szinte minden harmadik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. Nőknél négyszer gyakoribb, mint férfiaknál (ami a változókorban bekövetkező hormonális változásokat ismerve logikus is).
Évente ezer nő közül 50-70-nél következik be csonttörés, ami a férfiak eseteinek 8-10-szerese. Élete során kb. a nők fele szenved el csontritkulásra visszavezethető jelentős csonttörést. E nők mindössze negyede-fele épül fel teljesen csonttöréséből.
A csontritkulásos esetek 80%-át az elsődleges oszteoporózis adja, melynek két formája a posztmenopauzális és a szenilis (öregedéssel összefüggő) csontritkulás, ez utóbbi mindkét nemnél bekövetkezik. Tudjuk azonban, hogy a férfiak szervezete nagyobb csúcs-csonttömeget képez, és a férfiak szervezetében 50-55 éves életkor után több a progeszteron, mint az ugyanilyen idős nőkben (!), továbbá az életkorral összefüggő csontvesztés csak 60-65 éves korban kezdődik, mindezek következtében a férfiak körében a betegség ritkább, mint a nőknél.
A másodlagos oszteoporózis számos betegséghez és/vagy öröklött állapothoz társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegség következményeként jön létre, melyek lehetnek gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben.
Öröklött rizikótényező a tejfehérje- vagy tejcukor-érzékenység, mert a tejjel az egyik legfontosabb kalciumforrástól esik el az ember. Az életmódbeli tényezők a kalciumfelszívódást gátolva vagy éppen a kiválasztást fokozva fosztják meg a szervezetet a szükséges kalciumtól.
- A szervezettől sok kalciumot von meg a cigaretta, a túl sok alkohol vagy kávé. Sokkal több alumíniumot veszünk föl, mint korábban.
- A dobozos üdítőkben hatszor annyi van e csontlebontást fokozó elemből, mint az üveges italokban.
- A túl magas foszfáttartalmú ételek, szénsavas üdítőitalok (kóla) szintén csökkentik a csonttömeget.
- A veszélyeztetettséget növeli a D3-vitamin hiánya, amely nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához, hasznosulásához.
- A helytelen és túlzott, egyoldalú fogyókúrák sem kedveznek a csontoknak, ügyelni kell a kiegyensúlyozott kalcium-, nyomelem- és vitaminbevitelre.
- A csontritkulásért felelős az ülő, rendszeres testmozgás nélküli életmód az egyik legfőbb oka a szaporodó csontritkulásos eseteknek.
- Az egészségtelen életmód miatt a fiatalok korosztályában is csökkent az elért maximális csonttömeg, így ők is egyre veszélyeztetettebbek.
- A környezeti tényezők között a légköri ólomszennyezést és többlet-kadmiumfelvételt (cigarettafüst) meg kell említeni.
Veszélyeztetettek egyes egészségi problémával küszködők, például a pajzsmirigy-túltengésben szenvedők, illetve azok, akik pajzsmirigy-betegség miatt gyógyszeres kezelésben részesülnek. Ugyancsak veszélyeztetettek a kortizon-készítményeket, szteroid gyulladás-gátlókat használók, a kemoterápián átesők, az idült gyomor-bél betegségek következtében kialakuló felszívódási zavarokkal élők, azok, akiknek a veseköve a fokozott kalcium-kiválasztás miatt képződött.
Milyen tüneteket okozhat?
A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörések – csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések – bekövetkezése. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmünket az idült csontvesztésre.
A gyógyulás ritkán tökéletes, így a csontváz deformálódik, a testmagasság csökken, a mellkas besüllyed.
A csigolyák összeroppanásai miatt ideggyöki fájdalmak (pl. ischias) jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik.
Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis – főként a gerinc oszteoporózisa – átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák lelapulnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy eltűnik.
Posztmenopauzás oszteoporózisban a csukló törése mellett a csekély erőbehatásra keletkezett csigolyatörések, az időskori, mindkét nemet hasonlóan érintő (senilis) oszteoporózisban a csípőtáji törések (“combnyaktörés”) a legjellemzőbbek.
Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések azonban mindig életveszélyesek. Ilyenkor a combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot. A halál közvetlen oka általában a hosszas ágyhoz kötöttség miatt bekövetkező tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, szepszis.
Kivizsgálás
A betegséget csontsűrűség-méréssel, oszteodenzitometriás méréssel szokták diagnosztizálni. A mérés során az oszteoporotikus törésnek leginkább kitett helyeken – combnyakon, ágyéki csigolyákon, csuklón – mérik a csont tömegét. A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kis tömegű csont kevesebb energiát nyel el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, az ettől való eltérés a csonttörés kockázatával arányos.
Röntgenvizsgálat: Egyszerű gerincröntgen vizsgálattal is jól felismerhetők a csigolyák kompressziós törései, aminek következtében egyes csigolyák ék alakúvá válnak, a hát görbületei fokozódnak.
Laboratóriumi, vér- és vizelet-vizsgálatokat főként a csontanyagcsere-betegségek elkülönítő diagnózisában alkalmazzák a másodlagos csontritkulások kizárására.
A Infravizsgálat szintén segít rávilágítani a csökkent anyagcseréjű csontozatra.
Kezelés
Általános (de helytelen) nézet, hogy ösztrogén adásával a lebontódási folyamatot kell megállítani. Amennyiben ezt tennénk (mint ahogy sok helyen teszik is!), akkor a károsodott, gyenge csontszövet megmaradna, és látszólag minden “kezelés ellenére” bekövetkeznének a patológiás csonttörések, “érthetelen módon”. A károsodott, elhalt csontsejtek lebontódását nem szabad ösztrogén adásával lelassítani, gátolni! Minden ilyen kezelés logikátlan és veszélyes!
A fentiek megértése után logikusan következik, hogy a fent említett relatív ösztrogén túlsúlyos állapotelkerülése a legfontosabb, amit progeszteron pótlással tudunk elérni (mivel a zsírszövetben ösztrogén hormon továbbra is termelődik!). Figyelembe véve a szintetikus progesztinek ismert, olykor súlyos mellékhatásait, elsősorban természetes eredetű, növényi progeszteron adása jön szóba!
A klinikai vizsgálatok szerint a csontok tömegének javításában hasznosak lehetnek a flavonoidok is.
Fizikoterápia: A kezelések között központi szerepe van a mozgásterápiának, amivel csonttömeg-vesztést mérsékelhetjük. A rendszeres, az életkornak és egészségi állapotnak megfelelő testmozgás nem veszélyezteti a csontokat, viszont javítja az általános erőnlétet és a közérzetet. A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, sőt az egyensúlyérzéket is. A hatékonyság kulcsa a rendszeresség.
A fájdalom, izomfájdalmak enyhítésére elektromos kezelést, jégpakolást, masszázst alkalmaznak.
Vitamin- és nyomelem-pótlás
A szervezet napi kalciumszükséglete a különböző életkorokban eltérő. Átlagosan legalább 500-600 mg naponta, bizonyos állapotok (várandósság, szoptatás, eredendően kicsi csonttömeg, stb.) esetében azonban többre, 1000-1500 mg-ra is szükség van. A kalciumdús ételeket ajánlatos a déli, délutáni és esti étkezéssel elfogyasztani, a kalciumpótlást is lefekvés előtt bevenni, mert a csontátépülés napi ritmusa miatt az este elfogyasztott kalcium sokkal jobban hasznosul.
A szervezet kiegyensúlyozott kalciumháztartásához és csont-anyagcseréjéhez fontos ásványi anyagok a fluorid, a magnézium, a réz, a mangán, a stroncium is.
A D-vitamin az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben, a kalciumpótlás kevésbé hatékony. Az oszteoporózis megelőzéséhez D-vitaminból napi 200-400 nemzetközi egység (NE) szükséges. Biológiailag főként a D3-vitamint tekintik hatékonynak.
A B6-vitamin szintén szükséges az egészséges csont- és porcállomány megőrzéséhez, a törések gyors gyógyulásához.
A C-vitamin hiánya a csontok kollagén állományát károsítja, C-vitaminból napi 500 mg felvétele javasolt.
A csontanyagcseréhez nélkülözhetetlen még a K-vitamin és a folsav.
A foszfor fontos építőköve a csontoknak. Túlzott mennyiségben azonban akadályozza a kalcium beépülését a csontokba. A modern ember táplálkozásában inkább a túl sok foszfor bevitelének veszélye áll fönn, ezért kerülendők: szénsavas üdítők, ömlesztett sajtok, belsőségek, foszfátokat tartalmazó élelmiszerek.
A táplálkozáson belül lényegében három dologra kell odafigyelni: a megfelelő kalcium- és D-vitamin ellátásra, valamint az optimális testsúly elérésére és megtartására.
Kezelési csomag ajánlat:
- Women`s Cream
- D3 krém
A kezelési adag beállítása a vizsgálati lelettől függ!
A kezelés havi költsége 5-7.000 Ft között mozog az adagolási igénytől függően!
Emellett a lelki (pszichoszomatikus) faktor megkeresése és megoldása szintén kifejezetten ajánlott!
Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a láthatatlan hullámokat milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár.
– Albert Einstein
