A garat- és gégerákok inkább az 50-60 év közötti férfiakban fordulnak elő, ám a nőket sem kerülik el. A rendszerint az életminőség megromlásával, akár a hang elvesztésével járó tumoros betegségért a környezeti ártalmak és a káros szenvedélyek okolhatók leginkább. Újabban egyre több bizonyíték támasztja alá a vírusok (HPV vírus) kóroki szerepét is.
A gégerák előfordulását genetikai, földrajzi és életmódbeli eltérések is befolyásolják. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás elősegíti a daganat keletkezését: a kockázat minden elszívott doboz cigarettával növekszik. A garat- és gégetumorok döntő többségéért az alkoholizmus és a dohányzás együttes fennállása tehető felelőssé, emellett a szakirodalom megemlíti az azbeszt-szennyezés károsító hatását is.
A tumor elhelyezkedése szerint többféle garat- és gégerák különböztethető meg. Az esetek egy részében a garat vagy a gége daganata párhuzamosan alakul ki a nyelőcsőrákkal.
A garatrák (neoplasma pharyngis malignum) a garatfalat burkoló nyálkahártya vagy a garatmandulák rosszindulatú elváltozása, a betegség leginkább az 50 és 70 év közötti férfiak körében fordul elő. A garatmandulák rosszindulatú elváltozásai mellett gyakran szenved a beteg egyéb bélrendszeri daganatban is.
Nasopharynx daganata: általában a garat hátsó felén, ritkábban oldalt vagy a lágyszájpad hátsó részén alakul ki.
Mesopharynx daganata: a hátsó garatfalon, a lágyszájpadon, a garatívekben, a nyelvgyökön egyaránt megjelenhet, gyors terjedés és a fájdalomtünetek korai jelentkezése jellemzi.
Hypopharynx daganata: gyakran terjed a szájüreg, a nyelvgyök felé, jele lehet a tartósan fennálló rekedtség.
A gégerákok (neoplasma laryngis malignum) a fej-nyaki tumorok legnagyobb csoportját teszik ki, az összes rosszindulatú daganat 2-3 százalékát adják. A gégetumorok klinikai viselkedése és gyógyulási esélye eltérő lehet attól függően, hogy melyik a daganat melyik alfajtája jelent meg a szervezetben.
A gégefedő-daganat (neoplasma epiglottidis): rendszerint a gégefedő hámjának rosszindulatú elváltozása. A gégeporcban is kialakulhat tumoros elváltozás (tumor cartilaginis laryngis): itt többfajta jóindulatú daganat fordul elő, de egy részük rosszindulatúvá alakulhat.
A gége felső, középső és felső részén megjelenő tumorok más-más jellemzőkkel bírnak.
Supraglotticus daganat: a gégerákok mintegy harmada. Mivel a tumor a gége felső részét támadja meg, hamar átterjedhet a szájüreg felé, ennek ellenére mivel a kezdetekben nem okoz érzékelhető tüneteket, a páciensek rendszerint későn kerülnek orvoshoz.
Glotticus daganat: a gégerákok több mint fele ebben a régióban fordul elő, megjelenésük gyakran érinti a hangszalagokat is – azok ritkább nyirokellátása miatt ugyanakkor rendszerint később alakul ki nyirokcsomó áttét.
Subglotticus daganat: részben a kedvezőtlen elhelyezkedés miatt a legkevésbé gyógyítható gégetumorok közé tartozik, amely a légcső átmérőjét beszűkítve fulladásos tüneteket is produkálhat. A subglotticus tumor jellemzően körkörösen terjed.
A garatrák által kiváltott tüneteket befolyásolja a daganat elhelyezkedése. Az orrgarat daganatai nehezített orrlégzéssel, halláscsökkenéssel, középfülgyulladással, fejfájással, lágyszájpad-bénulással és véres orrváladékkal járhatnak. Előfordul, hogy a koponyaalapi terjedés által kiváltott fájdalom, agyidegtünetek vagy a nyakban kitapintható csomók hívják fel a betegség jelenlétére a figyelmet. A garat középső és gégebemenet mögötti szakaszát érintő daganatok esetében torokfájás és a nehezített légzés lehet jelen.
A gégefedő daganatai, amikor még kicsik, nem okoznak tüneteket. Egyik panasz lehet a nyeléskor jelentkező féloldali a fülbe sugárzó fájdalom. Az elváltozás növekedése során, ha az a légutakba terjed, megváltozhat a hangszín. Gégeporc-daganat esetén a betegek fokozatosan hangos légzést majd, nehéz- sípoló légzést érezhetnek.
A fenti tüneteket nem feltétlenül tumoros elváltozás okozza, azok közül egynémelyik lehet egyszerű megfázás jele is. Mindenesetre érdemes odafigyelni, komolyan venni a panaszokat, s rászánni az időt – akár csak a megnyugtatást szolgáló – orvosi vizsgálatra.
A garat és gége vizsgálati módszerei: orrtükrözés, gégetükrözés, szövettani és radiológiai vizsgálatok. A bélrendszer egyéb szakaszainak kivizsgálása érdekében béltükrözés is indokolt lehet.
E hagyományos vizsgálati módszerek mellett a garat és a gége betegségei is hatékonyan szűrhetők infravizsgálattal.
Orrtükrözés: a vizsgálat nem igényel különösebb előkészületet. A szakorvos homloktükör és lámpa segítségével, orrterpesz használatával megtekinti az orrüregeket, az orrkagylókat, az orrsövényt, megvizsgálja a nyálkahártyát.
Gégevizsgálat, laringoszkópia: rövid ideig tartó, előkészületeket nem igénylő vizsgálat, amely során a szakorvos egy tükörrel megszemléli a garatot, szemlevételezi a hangszalagokat és a gégét. Gégevizsgálat előtt nem tanácsos enni: egyrészt a garatban visszamaradt ételmaradék akadályozhatja a vizsgálatot, másrészt a vizsgálat során a páciens öklendezhet, s a hányás sem zárható ki.
Gasztroszkópia: a felső tápcsatorna tükrözése. A vizsgálatot éhgyomorra, a garat helyi érzéstelenítését követően végzik. Egy optikai műszert vezetnek a nyelőcsőbe, majd szükség esetén a gyomorba, a nyombélbe. A néhány perces vizsgálat során szövettani vizsgálathoz is tudnak venni szövetmintát: egy gombostűnyi szövetet csípnek ki a nyálkahártyából, ez nem okoz fájdalmat.
A kivizsgálás során nem maradhat el a mellkasröntgen, az ultrahang, a vérkép, a máj- és a vesefunkció ellenőrzése: mindezen vizsgálatok az áttétek kimutatására, a páciens általános állapotának megállapítására szolgálnak, elengedhetetlen előfeltételei az érdemi terápia megtervezésének. A terjedés irányának és mértékének megállapításában, valamint az áttétek keresésében nagy segítséget nyújthat az infravizsgálat.
A daganat típusától és elhelyezkedésétől függően sebészeti, gyógyszeres, illetve sugárkezelés, valamint ezek kombinációja is szükségessé válhat. A jóindulatú daganatok esetében a sebészeké a főszerep, a rosszindulatú elváltozásoknál komplett terápia szükséges, a fej-nyaki régiót érintő daganatoknál a klasszikus kemoterápia mellett meghatározott esetekben célzott támadáspontú molekuláris kezelést is bevetnek.
A gége felső részét érintő, áttétet nem adó rákok esetében a sugár mellett a lézerkezelés is szóba jöhet, erre a mélyebben lévő tumorok esetében nagyon kicsi az esély, jellemzően egyáltalán nincs lehetőség. A sugárkezelés megelőzheti a műtétet, hogy csökkentse a daganat kiterjedtségét, valamint történhet az operációt követően is, amikor a cél a visszamaradt tumoros szövetek elpusztítása.
Az operáció nemcsak fizikai, hanem a beteg lelki felkészítését is szükségessé teszi, mivel az sok esetben a hangszalagok elvesztésével, s egy mesterséges nyílás (sztóma) képzésével jár együtt, amely a nyak elején helyezkedik el. Megváltozik a légzés, a táplálkozás módja, s újra kell tanulni beszélni.
Amennyiben a gégét teljesen eltávolították, a beteg elveszíti beszédképességét, teljesen újra kell tanulnia azt, miként fejezheti ki magát.
A sugárkezelés következtében mind a bőrön, mind belül, a száj nyálkahártyájában súlyos elváltozások következhetnek be, amelyek megnehezítik az életvitelt. A sugár szövetroncsoló hatása miatt a szájban fekélyek jelenhetnek meg, a nyáltermelés elmarad, állandósul a szájszárasság, a fogak is érzékenyebbé válnak, az íny a fogmosás során hajlamosabb a sérülésre, a vérzésre. A külső sugárkezelés a bőrfelületet is károsítja, irritálja, ami különösen a rendszeresen borotválkozó férfiak számára okoz kihívást.
Bármilyen terápia is válik szükségessé a garat- és gégerák kezelésére, az mind fizikailag, mind lelkileg megviseli a pácienseket. Amennyiben sztóma viselése válik szükségessé, a páciensnek új alapokra kell helyeznie egész életét. A gégeeltávolításon átesett betegek soha többet nem tudnak a régi hangjukon megszólalni. A beszéd újratanulásában beszédterapeuta segíthet.
A kiegészítő alternatív gyógymódok segíthetnek a gyógyulásban, valamint a betegség statusán javítva ideálisabbá tehetik a hagyományos orvosi beavatkozások körülményeit.
A betegség kórjóslatát a daganat szövettani jellege, a beteg életkora és a daganat kezelés előtti kiterjedése határozza meg. Egyes források szerint a gége felsőbb részeit érintő (suprlaglottikus) tumoroknál 35-80 százalék, az alsó részen kialakuló (subglottikus) ráknál 30-60 százalék, a leggyakoribb, a középtájékon elhelyezkedő (glottikus) elváltozásnál 50-90 százalék között mozog az 5 éves túlélés esélye. A gégerákon átesett betegeknél az átlagosnál nagyobb a kockázata annak, hogy a fej-nyaki területen újabb tumor alakuljon ki.
Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a láthatatlan hullámokat milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár.
– Albert Einstein
