A mellrák
Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata. Gyakorisága növekedést mutat, főleg az idősebb korosztályban. A betegségben szenvedő nők átlagos életkora: 60-61 év. Magyarországon napjainkban évi kb. 5000-5200 új emlőrákos megbetegedéssel számolhatunk. Nem szült nők, valamint azok, akiknél az első gyermek születése 35. életév után történt, mintegy 1,5-szeres valószínűséggel betegszenek meg emlőrákban. A késői menarche (első menses ideje) és a korai menopausa (menses elmaradásának ideje) azonban csökkenti a betegség veszélyét. Méhrák előfordulása esetén az átlagosnál nagyobb a mellrák kialakulásának a veszélye, és fordítva. A két rosszindulatú betegség kialakulásában közös etiológiai okként szerepelhet a szervezetben felborult ösztrogén-progeszteron egyensúly. Ebből logikusan következik, hogy a progeszteron alkalmazásával elérhetjük azt, hogy a mérleg nyelve fokozatosan visszabillenjen, azaz az egyensúly újra helyreálljon. Onnantól, hogy az egyensúly helyreállt, az ösztrogén-dominancia által előidézett tünetek és betegségek fokozatosan elkezdenek enyhülni, visszahúzódni, majd elmúlni. Ehhez azonban kizárólag természetes alapú progeszteron készítmény alkalmazása jön csak szóba, erre a célra szintetikus progesztinek alkalmazása nem ugyanaz, sőt veszélyes is lehet! Ezzel kapcsolatban bővebben tud tájékozódni a következő: www.termeszetesprogeszteron.org weboldalon!
A fejlődő országokban ritkán fordul elő, szemben a fejlett országokban észlelt magas előfordulási gyakorisággal (kivétel Japán!). Az étkezési tényezők, különösen a zsírdús étrend is okozhat némi különbséget az incidenciában. A klimax idején alkalmazott ösztrogén tartalmú hormonpótló készítmények vélhetően kisfokban emelhetik a rizikót.
Az emlőrák leggyakrabban a szervben található mirigysejtekből és a tejutak falát bélelő elemekből indul ki. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtségét látjuk.
Legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véletlenszerű leletként jelenik meg. Nemegyszer kisebb-nagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a trauma miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget. A környező erek nyomása miatt feszülés jelentkezhet, tehát a fájdalmas elváltozás még nem zárja ki rák jelenlétét. Bizonyos esetekben az emlőbimbóból véres szivárgás észlelhető, máskor a bimbó behúzottsága, az emlő deformálódása vagy a bőr “narancshéjra” emlékeztető duzzadt-behúzott volta hívja fel a figyelmet a kórfolyamatra.
Az emlőkben talált csomók jelentős hányada jóindulatú, azaz nem növekszik korlátlanul a környező szövetek felé, nem tör be az érrendszerbe, és nem ad áttéteket más szervekbe. Körülhatároltak, elmozgathatók, sokszor egyértelmű tok veszi körül őket. Szövettani elemzésüket követően döntenek a szakemberek a további tennivalókról. Az esetleges későbbi elfajulás lehetőségének kizárására ilyen esetekben is sokszor az eltávolítás a választott megoldás. A leírtakkal ellentétes, vagyis agresszív tulajdonságú, a környezetet beszűrő és áttétképzésre hajlamot mutató folyamatok komolyabb problémát jelentenek.
Előrehaladott esetekben a megbetegedés elérheti a közeli vagy messzebb eső nyirokcsomókat, távolabbi szerveket is. Elsősorban a hónalji, mellkasi, nyaki nyirokcsomók, illetve a csontok, a tüdő, a máj és az ellenoldali emlő jöhetnek szóba e tekintetben. A mellkas falára ráterjedve néha annak kemény megvastagodása is tapasztalható.
Egy-két centiméteres daganat az emlőben már egyszerű tapintással is észlelhető. A kisebb elváltozások felismerésének legelterjedtebb eszköze az úgynevezett mammográfia, az emlő speciális röntgenvizsgálata. Legújabb és talán az egyik legérzékenyebb kimutatási módszere az emlődaganatnak az infravizsgálat, amely révén már az igen korai stádiumban felismerhetőek a daganatos sejtek által kibocsájtott fokozott anyagcsere jelek. Ennek azért van jelentősége, mert a hagyományos képalkotó technikákkal „csak” bizonyos méretet elért daganattömeg mutatható ki, és a sokszor igen agresszív mellrák esetén ilyenkor már gyakran van áttétképződés is, ami megnehezíti a gyógyítást. Infravizsgálat esetén nem kell megvárni a daganattömeg kialakulását, jóformán már „néhány” sejt eltérő működése is észlelhető – sokkal jobbak a gyógyulás és így a beteg esélyei. A diagnosztikus fegyvertárba tartoznak még az ultrahangvizsgálat, és a komputeres röntgeneljárások is. Az e módszerek segítségével igazolt elváltozásokból ambuláns körülmények között is történhet mintavétel, mely a szövettani hovatartozás megítélését szolgálja. Távolabbi terjedés kiderítésére az infrafelvételezés mellett csont-izotópvizsgálat, mellkasröntgen, hasi ultrahangvizsgálat és a laboratóriumi paraméterek ellenőrzése jöhetnek szóba.
Fontos tudni, hogy a vizsgált daganat hormonérzékeny-e, érett vagy differenciálatlan, azaz agresszívebben viselkedő sejtekből áll-e (ennek megítélését segítheti bizonyos, az embrionális állapotra jellemző anyagok kimutatása), és hogy milyen intenzitású a daganatsejtek szaporodási tendenciája (erre az örökítő molekulák, vagyis a DNS anyagcseréjének mérése szolgál).
A daganat mérete, környezetéhez való viszonya, az erekbe történő beterjedése, a nyirokcsomók, illetve a távolabbi szervek érintettsége és a szövettani típus alapján négy fő és több alcsoportot, stádiumot különböztethetünk meg. Értelemszerűen a gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel a betegséget.
Az adott betegség stádiuma, a beteg életkora, általános egészségi állapota, valamint a szövettani és biokémiai jellegzetességek együttesen határozzák meg, hogy a gyógyító eljárások melyikét, illetve melyek kombinációját és milyen sorrendben alkalmazza a kezelő orvos. Minden eset egyedi mérlegelést igényel. A sebészi, radioterápiás és gyógyszeres lehetőségek széles skálájának még érintőleges felsorolása is meghaladná írásunk kereteit. A mellékhatások kellemetlenségeinek vállalása azonban sokszor elkerülhetetlen a kezelési protokollok során. Éppen ezért örvendetes, hogy a mai hölgyek számára már lehetőségként rendelkezésre állnak az alternatív gyógyítás módszerei, ahol ezekkel a mellékhatásokkal nem kell számolni. Ezen módszerekről további információ személyesen kérhető a rendeléseken.
A gyógykezelés mellett nyilvánvalóan szükséges az említett rizikófaktorok lehetőség szerinti kiiktatása és a fokozott kockázatnak kitett csoportok rendszeres ellenőrzése.
A tünetmentes, jelentős rizikófaktorral nem rendelkező nők esetében a következő ajánlások tehetők:
- 40 év alatt havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat
- 40 és 50 év között havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat, egy-két évente infravizsgálat vagy mammográfia
- 50 év felett havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat és infravizsgálat vagy mammográfia
Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a láthatatlan hullámokat milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár.
– Albert Einstein
