Prosztata-megnagyobbodás és prosztata-gyulladás
A prosztata megnagyobbodása általában az 50 év feletti férfiaknál gyakori jelenség, melynek oka nem teljesen tisztázott, de kialakulásában az életkorral járó hormonális változások bizonyosan szerepet játszanak. Előfordulása 50 éves kor felett rohamosan nő, 80 éveseknél már a 80%-ot is elérheti. Idejében történő szűréssel a folyamat jól kontrollálható, a rosszindulatúság idejében felismerhető és kezelhető. A prosztata-gyulladásnak akut és krónikus fajtája létezik.
A prosztata, magyarul dülmirigy a férfi kismedencében elhelyezkedő gesztenye alakú szerv, melyen keresztül fut a húgycső felső szakasza. A prosztata simaizomzatból és mirigyes állományból áll, mely mirigyek az ondóhoz szükséges, a spermiumok mozgását elősegítő folyadékot termelik. Működését a férfi nemi hormonok, valamint az ún. vegetatív idegrendszer szabályozza. A prosztatának van egy korral összefüggő természetes növekedése, ami nem feltétlenül jár vizelési panaszokkal. A megnagyobbodás során általában a mirigyes szövet göbös elfajulása a jellemző. A prosztata húgycsőhöz való viszonyából erednek a panaszok nagy része.
A prosztata-megnagyobbodásban (prostata benignus hyperplasia) a prosztatán áthaladó húgycső összenyomódik, így a vizelet útja fokozatosan elzáródik, a húgyhólyag izomzatának egyre nagyobb erő kell, hogy e szűkületet leküzdje. A megerőltetett izomzat megvastagszik, a hólyag falában hegesedés és zsákképződés jön létre, a hólyag működőképessége csökken. Ez az egymásra épülő folyamat a hólyagban egyre nagyobb pangást okoz, amely a felső húgyutakra kiterjedve eléri a vesét, annak másodlagos károsodását, a vesefunkció romlását, a hólyagban kőképződést előidézve.
A prosztata-gyulladás akut és krónikus bakteriális formáját általában Gram-negatív baktériumok okozzák, a nem bakteriális formákért főként a Chlamydia trachomatis, Mycoplasma, Ureaplasma urealyticum és a Trichomonas vaginalis nevű kórokozók felelősek. Igen gyakran azonban nem mutatható ki kórokozó.
Fokozott rizikójúak a változatos nemi életet élők lehetnek, főleg krónikus esetekben (gyakori partnerváltások, a szexualitás egyéb formái), így a normális nemi élet, mintegy megelőzésként is szolgálhat. Meg kell jegyezni, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, mert egy húgyúti fertőzés ugyancsak átterjedhet a prosztatára.
A prosztata akut gyulladása művi beavatkozás következtében is felléphet (pl. katéterezés), ilyenkor a gondos beavatkozás a legjobb megelőzés.
A tünetek a fent leírt önrontó folyamatból eredően komplex panaszok. Mivel a hólyag nem teljesen ürül ki, így a relatív újratelítődés miatt, egyre gyakoribbá válik a vizelési inger. Vizeléskor a vizeletsugár nehezen indul, a sugár vastagsága, a vizelés ideje csökken, szakaszossá válik. Az egyre állandóbbá váló vizelési inger miatt a betegek helyhez kötötté válnak, egyre kevésbé akarnak kimozdulni, szexuális életük egyre nehezítettebbé válik, impotencia is felléphet. A pangó hólyagban az erőlködés hatására vénatágulatok jönnek létre, amelyek megrepedve vérvizelést eredményezhetnek. A hidegrázással és lázzal kísért vizeléskor fellépő égető érzés, csípés már felülfertőződést, prosztata-gyulladást, a húgyutak egyéb szakaszainak fertőzéseit jelezhetik.
A prosztata-megnagyobbodást jelezheti ugyancsak, ha – a prosztata és a végbél anatómiailag közeli helyzete miatt – a dülmirigy a végbél felé növekedve székelés körüli nehézséget, fájdalmat okoz, mely a végbél és a gát területére sugárzik. A megnagyobbodott prosztata mellett, a húgyhólyag hirtelen teljes elzáródását előidézheti a vizelet visszatartására tett hosszas kísérlet, sokáig tartó immobilizáció, alkoholfogyasztás, hideghatás, érzéstelenítők és izgatószerek fogyasztása. Ilyenkor a hirtelen elzáródott húgyhólyag megfeszül, a beteg alhasa tájékán egy teljesen kitöltött, rugalmasan feszes képlet tapintható, melyre az időszakosan jövő, összehúzódó izmok, rendkívül fájdalmas gátba, herékbe sugárzó fájdalmat idéznek elő, Utóbbi sürgősségi állapotot jelent, azonnal orvoshoz kell fordulni!
Az akut prosztata-gyulladás általában hidegrázással, lázzal, sürgető gyakori vizelési ingerrel, gát- és deréktáji, herékbe sugárzó fájdalommal, a fent leírt vizeletelzáródás tüneteivel, vizeléskor égő érzéssel, éjszakai vizeléssel, vérvizeléssel, izom- és izületi fájdalommal jár.
A krónikus gyulladás képe nem ennyire egyértelmű. Ilyenkor a visszatérő húgyúti fertőzés tünetei, a gyakori csípő, égető vizelés a jellemző. A nyugalmi időszakokban a beteg tünetmentes lehet, de a derék- és gáttáji diszkomfort érzés, a sürgető gyakori vizelés megmarad. A fertőzés tovább is terjedhet, érintheti a herezacskó képleteit. Ilyenkor a betegnél helyi bőrpírt, duzzanatot és érzékenységet találunk. A krónikus gyulladás nem bakteriális fajtája e tünetekkel megegyezik, kivéve a továbbterjedés által okozott tüneteket.
A férfiak prosztata-problémáikkal urológushoz fordulhatnak. A szakemberrel történő beszélgetést követően a férfiak az egyik legkellemetlenebb vizsgálattal szembesülnek. Mivel a prosztata legjobban a végbélnyíláson keresztül érhető el, így az orvos síkosított gumikesztyűvel a nyíláson benyúlva (ez az ún. RDV, azaz rektális digitális vizsgálat), az ujjával körbetapintja a dülmirigyet, ha szükséges arra masszást, nyomást gyakorolva próbál folyadékmintát kipréselni. Ha a prosztata már tapintáskor érzékeny, fájdalmas, akkor vélhetően gyulladás áll fenn.
Az RDV-vizsgálaton kívül, számos egyéb vizsgálat létezik. Az Infravizsgálat segítségével nagy biztonsággal megítélhetőek a prosztata krónikus, heges betegségei, valamint a gyulladásos vagy rosszindulatú elváltozások egyaránt. A végbélen keresztül végzett ultrahang vizsgálattal, a vérben található prosztata specifikus antigén (PSA) értékelésével ugyancsak nyerhetők információk a prosztatáról. Utóbbi érték általában a szokványos jóindulatú prosztata-megnagyobbodásban is enyhén megemelkedhet, de a betegség követésére egyaránt jó módszer.
A betegség természetétől függően léteznek egyéb vizsgálati módszerek is. Az ún. intravénás urográfia során a vizelettel kiválasztódó röntgen-kontrasztanyagot juttatnak a vérbe. A vérkeringésbe juttatott kontrasztanyag útja, amely a vesén át kiválasztódik, röntgenfelvétellel nyomonkövethető lesz a kiválasztó rendszerben, és kimutatja a rendszer szűkületeit és tágulatait, a hólyag telítődésének időbeni változásait. A vizelés utáni cisztogramm-vizsgálattal a hólyagban maradt maradékvizelet detektálható, jóllehet a vizelés utáni katéterezés vagy ultrahang-vizsgálat pontosabban méri ezt a mennyiséget. A katéterezés egyben segít a maradékvizelet kiürítésében is.
A prosztatamasszás során nyert minta bakterológiai vizsgálata, a kórokozó rezisztencia-vizsgálata jelentős szerepet játszik a prosztata-gyulladás kezelésében, illetve segítséget nyújt a nem bakteriális eredetű gyulladás diagnózisának felállításában.
Ha a húgyúti szűkület már jelentős vizeleteltérésekkel, illetve fertőzésekkel jár, akkor a kezelés célja a vesefunkciók stabilizálása és a fertőzés kézbentartása. Ilyenkor a súlyos szűkület leküzdésére a húgycső-katéter jelenthet megfelelő megoldást.
A prosztata-megnagyobbodás gyógyszeres kezelése, még nem teljesen megoldott. Azt viszont tudjuk, hogy a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának a kialakulásában és fennmaradásában jeletős szereppel bírhat a férfiak szervezetében felborult ösztrogén-progeszteron egyensúly. Ebből logikusan következik, hogy a progeszteron alkalmazásával elérhetjük azt, hogy a mérleg nyelve fokozatosan visszabillenjen, azaz az egyensúly újra helyreálljon. Onnantól, hogy az egyensúly helyreállt, az ösztrogén-dominancia által előidézett tünetek és betegségek fokozatosan elkezdenek enyhülni, visszahúzódni, majd elmúlni. Ehhez azonban kizárólag természetes alapú progeszteron készítmény alkalmazása jön csak szóba, erre a célra szintetikus progesztinek alkalmazása nem ugyanaz, sőt veszélyes is lehet! Ezzel kapcsolatban bővebben tud tájékozódni a következő: www.termeszetesprogeszteron.org weboldalon! Emellett kisebb nagyobbodás esetén, mely még nem okoz komoly vizelési problémákat, a különböző növényekből (tökmagolaj, amerikai törpepálma) kivont, általában telítetlen zsírsavakat és egyéb antioxidáns anyagokat tartalmazó vény nélkül kapható készítményekkel jó eredményeket lehet elérni. A komolyabb vizelési problémáknál már a prosztata-simaizom sejtjeire közvetlenül ható, azok összehúzódását gátló és a prosztata tömegét csökkentő gyógyszerek jönnek szóba.
Orvosi szempontból a végső megoldást a műtét jelenti, melynek már vannak a szervezetet kevésbé megterhelő változatai. Ilyen az ún. TURP (transzuretrális prosztata resectio), azaz a húgycsövön keresztüli prosztata-kimetszés. Ennél az eljárásnál a bőrmetszés hiánya a betegre pszichésen is jó hatással van. Természetesen a nagyobb prosztatáknál ez nem jöhet szóba, ilyenkor az alhason vagy a szeméremcsont mögött ejtett metszésből távolítják el a szervet.
Mindkét megoldásnál megmarad a páciens műtét előtti szexuális potenciája, azonban a műtétet követően elkerülhetetlen a néhány napos katéter viselése. Meg kell említeni az időszakos megoldást nyújtó, húgycsövön keresztüli ballonos prosztatatágítást. Ennek nagyon szűk az indikációs köre (függ a szűkület mértékétől, annak rugalmasságától, esetleges hegesedésektől, stb).
Az akut prosztata-gyulladás kezelésében az ágynyugalom, a bő folyadékbevitel, a fájdalomcsillapítás, a székletlágyítás és az antibiotikum kúra játszik szerepet. Utóbbi akár 30 napig is eltarthat, és a kitenyészett baktérium rezisztenciájától függően módosulhat. Krónikus bakteriális gyulladásnál ugyancsak a hosszú antibiotikum kúra jelenthet megoldást. A nem bakteriális fajtájánál azonban ez hatástalan. Ha mégis sikerül valamilyen fent leírt kórokozót találni, akkor bizonyos antibiotikumokkal jól kezelhetők. Jótékony hatása lehet továbbá a forró ülőfürdőknek, pangás esetén az időszakos prosztatamasszázsnak. Minden erőfeszítés ellenére sajnos vannak olyan esetek, amikor nem tudunk definitív gyógyulást elérni.
Elérhetők ma már – és reneszánszukat élik – az alternatív gyógykezelések különböző formái, melyek segítségével sok, odáig sikertelenül kezelt prosztata betegség gyógyulhat meg, akár véglegesen. Ezen módszerekről további információ személyesen kérhető a rendeléseinken (bejelentkezés: +36 70/23 89 689).
A megelőzést természetesen már fiatalkorban el lehet kezdeni. Ebben fontos szerepet játszik a rendszeres testmozgás és a sport. Az étrendbeli tudatosság is kiemelt jelentőséggel bír. Az étel lehetőség szerint legyen zsírszegény, illetve az elfogyasztott zsiradék minél több telítetlen zsírsavat tartalmazó ételből (halak, olajos magvak) álljon. Kerülni kell a túlzottan fűszeres, csípős ételeket, továbbá mérsékelni kell az alkohol, főként a tömény italok fogyasztását. Mivel a prosztata-megnagyobbodás előfordulása 50 év felett ugrásszerűen megnő, az évenkénti rendszeres szűréssel (urológiai, Infravizsgálat), el lehet kerülni a folyamat előrehaladását, illetve idejében ki lehet szűrni és kezelni a rosszindulatú elváltozásokat.
Prosztatarák
Idehaza minden évben 1400-1500 férfi halálát okozza a prosztatarák, a halált okozó daganatos betegségek sorában a férfiaknál a tüdőrák után a második helyen áll. A kór kialakulásának pontos okát nem ismerni, a kutatások azonban több tényezőt is feltételeznek, amelyeknek köze lehet a betegség kialakulásához. A legnagyobb kockázat kiküszöbölhetetlen: az életkor. A kór rendszerint az idősebb férfiak betegsége: középkorúak között ritkán fordul elő, ötven év felett az életkor előrehaladtával évről-évre nő a kockázat. Ez valószínűleg azzal függhet össze, hogy a férfiak szervezetében az évtiezedek előrehaladtával felborul a férfiak szervezetében is meglévő normális ösztrogén-progeszteron egyensúly. Ebből logikusan következik, hogy a progeszteron alkalmazásával elérhetjük azt, hogy a mérleg nyelve fokozatosan visszabillenjen, azaz az egyensúly újra helyreálljon. Onnantól, hogy az egyensúly helyreállt, az ösztrogén-dominancia által előidézett tünetek és betegségek fokozatosan elkezdenek enyhülni, visszahúzódni, majd elmúlni. Ehhez azonban kizárólag természetes alapú progeszteron készítmény alkalmazása jön csak szóba, erre a célra szintetikus progesztinek alkalmazása nem ugyanaz, sőt veszélyes is lehet! Ezzel kapcsolatban bővebben tud tájékozódni a következő: www.termeszetesprogeszteron.org weboldalon!
Az orvosok ma még keveset tudnak a prosztatarák kialakulását előidéző külső tényezőkről. A zsíros étrend mellett több kutatás is talált arra utaló tényezőket, hogy egyes foglalkozási ágakban – elsősorban forrasztás, galvanizálás, akkumulátorgyártás során – kadmiummal dolgozó férfiakban az átlagosnál nagyobb arányban volt kimutatható prosztatakárosodás.
Ennél nagyobb a szerepük olyan belső rákkeltő tényezőknek, mint a szülői (nemcsak apai, hanem anyai is) örökség: egyes országokban – a szakirodalomban elsősorban a skandináv államokat említik – nagyobb a prosztatadaganat előfordulási gyakorisága, ennek hátterében részben az áll: ahol tovább élnek a férfiak, ott nagyobb az esélyük arra, hogy kialakul a rendellenesség.
Fontos a családi kórelőzmény ismerete is. Megfigyelték: egyes családokban halmozottan fordult elő, hogy ez a daganattípus támadta meg a férfiakat. A prosztatarák kockázatát tehát viszonylag magasnak kell tekinteni akkor, ha a vérrokonok között már fordult elő hasonló betegség, különösen, ha azok fiatalabb életkorban alakultak ki.
A prosztata megnagyobbodása idős korban általánosnak mondható rendellenesség, a mirigy eredeti méretének akár a többszörösére is megnövekedhet. Valójában nem maga a prosztata nagyobbodik meg: a férfi nemi hormonok csökkenésével a dülmirigy melletti női csírahámnak megfelelő szövetcsomó szaporodik fel. A megnövekedett dülmirigy nehezíti a vizelet, mivel azon át csak a jobban telítődött, ezáltal erősebben feszülő húgyhólyag képes átpréselni a leszűkült húgycsövön át a vizeletet – ebből következően a hólyag egyre nehezebben üríthető ki, az csaknem állandóan tartalmaz valamennyi vizeletet.
A tapasztalatok szerint nem ritka, hogy a prosztata megnagyobbodás során végzett vizsgálatok, esetleg operáció során derül fény arra, hogy a dülmirigy rákos sejteket is tartalmaz. Egyértelmű közvetlen összefüggést azonban mindeddig nem bizonyítottak a prosztata megnagyobbodása és a daganat megjelenése között, olykori együttjárásukban leginkább annak lehet szerepe, hogy mindkét rendellenesség összefüggésben áll az életkorral.
A szűrés létjogosultságát az urológusok jelenleg vitatják. Új diagnosztikai módszerként az Infravizsgálat azonban nagy hatékonysággal képes kimutatni a rákos sejtek felgyorsult anyagcseréjét a prosztatában is. A vizsgálat teljesen ártalmatlan, fájdalmatlan, igen korán jelez már, így feltehetően a prosztatarák jövőbeni szűrésében nagy jelentősége lesz.
A prosztatadaganatot ma még nemritkán véletlenül fedezik fel: a rák korai stádiumban rendszerint semmilyen tünetet nem okoz (Infravizsgálat jelentősége!). Figyelmeztető jel lehet ugyanakkor, ha valaki rendszeresen küzd vizelési problémával, vizeletében vagy ondójában vért fedez fel. A rák előrehaladottabb formájában a lehetséges csontáttétek miatt reumás jellegű fájdalmak jelentkezhetnek. Fontos azonban leszögezni: miként a legtöbb daganattípusnál, úgy a prosztatarák esetében sem egyértelműek a tünetek, ezért azok jelentkezése mögött számos más probléma is meghúzódhat. A prosztatarák kezdeti tünetei például teljes egészében megegyeznek a dülmirigy jóindulatú megnagyobbodásával együtt járó panaszokkal.
A férfiak alapesetben is nehezebben vehetők rá arra, hogy elmenjenek az orvoshoz, ám ez még inkább jellemző akkor, ha urológiai problémával kerülnek szembe. Jellemző a problémák elbagatellizálása. Ennek hátterében nemcsak a szemérmesség és a szégyenérzet húzódik meg, hiszen vitathatatlan: a prosztatavizsgálat kellemetlen. A prosztata a végbélen át könnyen vizsgálható. Az alapvizsgálatot az jelenti, amikor az orvos egy gumikesztyűben a végbélen át megtapintja a prosztatát. Ezt rektális digitális (rectalis digitalis, DRV) nevezik: az előkészületek jóval tovább tartanak, mint maga a vizsgálat. A tapaszalt urológus néhány másodperc alatt meggyőződik arról, észlelhető-e bármiféle kóros elváltozás a dülmirigyben. A betegség legszembetűnőbb jele, ha a prosztatta az átlagosnál nagyobb, göbös, megkeményedett. Ez ugyanakkor még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a páciensnek daganata volna. Pontos diagnózis csak további vizsgálatokkal állítható fel.
Amennyiben a panaszok és/vagy az ujjal végzett vizsgálat kóros elváltozást valószínűsít, Infravizsgálattal, ultrahangvizsgálattal, vérvizsgálattal, a vizeletáramlás mérésével, végső soron pedig szövettani vizsgálattal igyekeznek meghatározni a betegséget, s annak alfaját.
Bár vizsgálati biztonsága nem százszázalékos, a legelterjedtebb, s legelfogadottabb az a vérvizsgálat, amely során a vér PSA (prosztataspecifikus antigén) szintjének a meghatározása történik. A PSA egy a prosztata által termelt, s a véráramban is jelenlévő fehérje, az ondó elfolyósításában játszik szerepet. Ennek az egyetlen mutatószámnak az alapján azonban még továbbra sem lehet egyértelműen prosztatarákot diagnosztizálni. Ennek részben az az oka, hogy személyenként és korcsoportonként is eltérő az, hogy mi az elfogadható PSA érték. A PSA-érték tehát egy jó arányszám, ám a diagnosztikában más arányszámokat is figyelnek. A vérvizsgálatnak ugyanakkor nemcsak a betegség felismerésében, hanem később, a kezelés hatékonyságának a megítélésében is döntő szerepe van. Esetenként nemcsak az fordul elő, hogy emelkedett PSA-érték mellett sem fedezhető fel rosszindulatú prosztatatumor, hanem megesik, hogy a prosztatában lévő rákos sejtek ellenére sem változik szembeszökően a PSA-érték.
Mind a prosztatarák kiszűrésében, mind a betegség gyógyulásának a nyomonkövetésében nagy jelenetősége lehet az Infravizsgálatnak!
A prosztata tumoros elváltozását egyértelműen azonban csak szövetének patológiai vizsgálata után lehet kimondani. A végbélen keresztül végzett tűbiopsziával célzottan, a prosztata mindkét lebenyéből több mintát vesznek. A beavatkozás ambulánsan elvégezhető, helyi érzéstelenítéssel mindössze néhány percig tart. Amennyiben a patológiai eredmény negatív, ám a rákgyanú továbbra is fennáll, az eljárást megismételhetik.
Ha a szövettani vizsgálat pozitív eredményt hozott, a következő lépés annak kiderítése, hogy a daganat csak a prosztatát támadta-e meg vagy már áttétei is létrejöttek. A továbbiakban Infravizsgálat, ultrahang, CT, MR, csontizotóp-vizsgálat, a húgyhólyag és a végbél specifikus vizsgálata vagy röntgenfelvétel készítése is szóba jöhet, hogy a hatékony terápia meghatározásának érdekében pontosan meg lehessen állapítani azt, melyik stádiumban van a páciens.
A prosztataráknak több különböző típusa ismert, ezek az agresszivitásban, azaz a növekedési és áttétképzési hajlamban különböznek egymástól. Vannak olyan esetek, amelyek kezelés nélkül sem idéznek elő komolyabb tüneteket, nem hordoznak életveszélyes kockázatot, ezért az ilyen esetek terápiája valójában felesleges.
Fontos ugyanakkor leszögezni: ma még nem ismeretesek hatékony módszerek a kezelést nem igénylő esetek megbízható azonosítására. Mivel megbízhatóan nem dönthető el, hogy várhatóan melyik daganatok hajlamosan a növekedésre és burjánzásra, ezért jelen álláspont szerint minden diagnosztizált prosztatarákot kezelni kell.
A prosztatatumorok döntő többsége a mirigyek hámsejtjeiből indul ki, a daganat gyakran többgócú és a prosztata két lebenye mellett átterjedhet a környező szervekre – húgyhólyag, végbél – és a nyirokrendszerre is.
A prosztata daganatos megbetegedései között leggyakoribb az úgynevezett adenocarcinoma, a esetek döntő többségében (96-97%) előforduló elváltozás a mirigyek hámsejtjeiből indul ki. A tumor gyakran több gócból áll, mindkét prosztatalebenyt érinti, kései felfedezése esetén áttéteket képez.
A prosztatarák kezelése összetett. Az első lépést a szövettani minta feldolgozása képezi, mert a meghatározott szövettani típus utal a daganat biológiai tulajdonságaira és a több helyről történő mintavételből a folyamat kiterjedésre is következtetni lehet. A távoli áttétet nem adó daganat helyi kezelésére a sebészi beavatkozás vagy a sugárkezelés javallott. Mindkét beavatkozás többnyire viszonylag hosszú panaszmentességet biztosít, de a sebészi eljárást követően ez a periódus általában hosszabb.
Fiatalabb beteg esetében a műtétet szokás választani, akkor is, ha mindkét kezelési forma elvégezhető, de az egyén számára a legfontosabb cél a jobb túlélési eredmény. A terápiás mód meghatározása során figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a sebészi beavatkozás szövődményeként gyakrabban alakulnak ki potencia-zavarok, mint sugárkezelést követően, ezért meghatározott preferenciák esetén a beteg szabadon dönthet akár a potenciazavart ritkábban okozó sugárkezelés mellett is. Ugyanakkor ismertek a sugárkezelés súlyos mellékhatásai és a nagyobb mértékű kiújulási hajlam is.
Az időben felfedezett, s kezelt – műtéttel eltávolított vagy sugárkezelt – prosztatarák után nagy a valószínűsége a gyógyulásnak: a betegnek több mint 90 százalék az esélye a kritikusnak tartott ötéves túlélésre. A kiújult rák esetében már rosszabb a helyzet: a tumor fájdalmas csontáttéteket is okozhat, s ebben a stádiumban a lehetőség szerinti fájdalomcsillapítás, s az élet meghosszabbítása az elsődleges és reális cél orvosi szempontból.
A kezelések súlyos és kellemetlen mellékhatásai miatt van egyre nagyobb jelentősége az alternatív gyógykezelések különböző formáinak, melyek segítségével sok odáig sikertelenül kezelt prosztata betegség gyógyulhat meg, akár véglegesen. Ezen módszerekről további információ személyesen kérhető a rendeléseinken (bejelentkezés: +36 70/23 89 689).
Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a láthatatlan hullámokat milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár.
– Albert Einstein
