Ha gyulladásos bélbetegségekről hallunk, valamely fertőző ágens (baktérium, vírus, féreg, stb.) okozta gyulladásos folyamatra gondolunk. Az orvosi szaknyelv azonban, amikor ezt a kifejezést használja, (gyulladásos bélbetegség, vagy IBS), akkor két specifikus gyulladásos folyamatot jelöl. Ezek a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás). Jelentőségüket az adja, hogy olyan általános tünetekkel járnak, melyek alapján először nem különíthetőek el egyéb tápcsatornai betegségektől.
Az okot tekintve csak teóriák léteznek, melyek közé a környezeti, a genetikus és az immunrendszeri eltérések tartoznak. A környezeti tényezők közül a táplálkozási antigének, gyógyszerek, antibiotikumok, valamint a dohányzás szerepe vetődött fel. Többszázezeres vizsgálatszám igazolja a káros földsugárzások szerepét is. A betegség genetikai vonatkozását mutatja, hogy más öröklődő betegségekkel való társulása sok esetben jellemző. A tünetek aktivitásában pszichés tényezőknek, stresszszituációknak is jelentős szerepe lehet.
A tünetek tekintetében a két kórkép között – hasonlatosságaik ellenére – némi különbség is mutatkozik. A colitis ulcerosa csak és kizárólag a vastagbelet érintő gyulladásos folyamat. Ebben az esetben görcsös hasi fájdalommal együtt gyakori, sokszor véres székletürítés lép fel. A hasmenés éjszaka is jelentkezhet; a beteg gyenge, fáradékony. Súlyos aktivitás esetén hőemelkedés, láz és a betegségre jellemző bélrendszeren kívüli tünetek (ízület, szem, bőr) is jellemzőek lehetnek. A tünetek súlyossága az érintett bélszakasz hosszától és a betegség aktivitásának (enyhe, közepes, súlyos) mértékétől függenek. Alapvetően csak a végbelet vagy a vastagbél bal oldalát, vagy a teljes vastagbelet érintő kiterjedésről lehet szó.
A Crohn-betegség az előzővel ellentétben a tápcsatorna teljes hosszában, a szájnyílástól a végbélnyílásig bárhol megjelenhet. A tünetek mértéke itt is függ az elhelyezkedéstől és az aktivitástól. A betegség kialakulása és lefolyása sokkal szélesebb skálán mozoghat. Lehetséges, hogy a betegnek éveken át meglévő nem típusos tünetei (nem véres hasmenés, bizonytalan hasi fájdalmak) vannak, és az sem ritka, hogy a megbetegedés akut hasi tünetekkel, például vakbélgyulladásra jellemző heves fájdalommal indul. Általánosságban itt is elmondható, hogy főként a has jobb oldalán jelentkező fájdalmat hőemelkedés, fogyás, gyengeség, vérszegénység és a napi többszöri hasmenés jellemzi. A véres széklet vastagbél érintettség esetén áll fenn.
Az Infravizsgálat igen korán és érzékenyen utal a gyomor – bélrendszer gyulladásos megbetegedéseire. A tényleges diagnózis az eszközös vizsgálatokon alapul. A colitis ulcerosa gyanúja esetén egyértelmű diagnózishoz juthatunk vastagbéltükrözéssel. Ez a vizsgálat a nyálkahártya jellegzetes elváltozásait, a betegség nevében jelentkező fekélyképződést, a vizenyős-gyulladásos képet mutatja. Igazolja a kiterjedés mértékét a vastagbélen, és az ilyenkor mindig kötelező szövettani mintavételek a gyulladásos aktivitás fokát is segítenek meghatározni. Ez egyúttal a kezelést is meghatározza, hiszen a terápiák alapja, az alkalmazott gyógyszerforma meghatározója az érintett bélszakasz hossza.
Crohn-betegség gyanúja esetén az általános vizsgálatok után szintén logikus lépés a vastagbéltükrözés. Ennek oka, hogy ez a betegség is felléphet a vastagbélben is, másrészt a gyakorlott vizsgáló, elérve a vékonybél-vastagbél találkozását, a vizsgáló eszközt a vékonybél utolsó szakaszába is be tudja juttatni. Említettük, hogy ez a bélszakasz az egyik leggyakoribb helye a Crohn-betegségnek, a tükrözés tehát láthatóvá teszi az itt fellépő gyulladást, és szintén alkalmat ad abból szövettani mintavételre. Elképzelhető azonban, hogy a vastagbéltükrözés nem deríti fel a tünetek hátterét. A részletes kivizsgálást ekkor a gyomortükrözés követi, valamint a vékonybél vizsgálatára rendelkezésre áll a vékonybél úgynevezett kettős kontrasztos röntgenvizsgálata, sőt speciális esetekben léteznek ma már olyan új fejlesztésű endoszkópok is, melyek a hagyományos eszközöknél hosszabbak, akár a teljes vékonybéltraktus átvizsgálását is lehetővé teszik.
Ha mindezek nem hoznak eredményt, akkor szóba jön a CT- és az MR-vizsgálat is, és ma már egyre inkább elérhető a vékonybél kapszulás endoszkópiája. (Ennek során a beteg egy miniatűr kapszulát nyel le, mely a bélrendszeres áthaladva számtalan képet készít.)
Mind a diagnózis felállítása, mind a kezelés gasztroenterológus szakorvos feladata. Ez általában lépcsőzetes, egyénre szabott és sokszor személyes tapasztalatokon alapuló terápiát jelent. A kezelés célja, hogy a mindkét betegségre jellemző fellángolásokat (rosszabbodásokat) kivédje, az akut tüneteket megszüntesse, a beteg életminőségét javítsa. A gondozásnak jelentős feladata, hogy az IBS többéves fennállása után fenyegető rosszindulatú elfajulást idejében felismerje. A gyógyszeres kezelésben többféle hatású és kiszerelésű gyógyszerek állnak rendelkezésre (tabletta, kúp, beöntés).
Ha lehetséges, mindkét kórformában kerülni kell (vagy legalább elodázni) a sebészi beavatkozást. Ha azonban rosszindulatú elfajulás vagy az inkább a Crohn-betegségre jellemző sipoly vagy tályogképződés, bélelzáródás (ill. egyéb szövődmény) jelentkezik, akkor a műtét elkerülhetetlen. A colitis ulcerosa esetében a teljes vastagbélkiirtás, Crohn-betegségben a minél mérsékeltebb bélszakaszkivágás jöhet szóba.
Ezek a betegségek nem ritkák ugyan, de azért nem is tartoznak a népbetegségek körébe. Magyarországon évente kb. 1000-1200 új megbetegedéssel kell számolni. Jelen ismereteink alapján nem tudjuk a teljes gyógyulást elérni, betegeink – hasonlóan például a cukorbetegségben szenvedőkhöz – állandó gondozásra szorulnak. Ezzel jó életminőséget lehet elérni, a nők gyermeket is vállalhatnak, ezalatt a gyógyszeres kezelést sem kell felfüggeszteni. A kiegészítő alternatív gyógymódok segítségével sok esetben még tovább csökkenthető a gyógyszeres kezelés mennyisége, adott esetben segíthetnek a műtét elkerülésében is.
Vastag – és végbélrák ( Colorectalis daganatok)
Az elmúlt évtizedekben az emésztőrendszerben előforduló vastag- és végbéldaganatok (colorectalis) száma megtöbbszöröződött, mind a férfiaknál, mind a nőknél ez a második leggyakoribb rosszindulatú rákos elváltozás. Magyarországon évente mintegy nyolc-kilencezer új megbetegedést regisztrálnak. Mintegy hatezer ember halálát okozza az, hogy nem ismerik fel időben a betegséget, s ennek következtében nem indul meg idejében a kezelés.
A colorectalis rákok szinte kizárólag adenocarcinomák, melyek vaskos, exophyticus (kifelé növő) szövetszaporulatot képeznek vagy gyűrű alakú szűkületet okozó elváltozásokat hoznak létre. A daganatok közel fele a végbél és a sigmabél táján helyezkedik el; egy negyedük a vakbél tájékon és a felszálló vastagbélen található. Jelenlegi felfogás szerint a colorectalis rákok legnagyobb része egy vastagbél polyp rosszindulatú elfajulása révén keletkezik.
Számos tényező növeli a colorectalis rák kialakulásának kockázatát. Ezek felismerése alapján meg lehet tervezni a szűrővizsgálatokat:
- Életkor: a vastag- és végbélrákok száma 40 év felett meredeken emelkedik, és 90%-uk 50 év felett alakul ki.
- A kórelőzményben szereplő vastagbél polip, főleg ha többszörös vagy 1 cm-nél nagyobb volt.
- A vastagbélrákos betegek 25 %-ban szerepel a családban colorectalis daganat, mely a genetikai faktorok jelentőségét támasztja alá.
- Gyulladásos vastagbélbetegségek esetén szintén nagyobb a rizikó a rosszindulatú elváltozás kifejlődésére.
- Colitis ulcerosa esetén a betegség kezdetét követően 7-10 évvel kezd emelkedni a rák kialakulásának valószínűsége.
- Ha a kórelőzményben vagy a beteg családjában nőgyógyászati daganat szerepel, a malignitas rizikója mérsékelten emelkedett.
A vastag- és végbéldaganat korai állapotában lappangva, teljesen tünetmentesen növekszik. A daganat jelenlétére utalhat az, ha valakinek megváltoznak a székletürítési szokásai, élénk színű vagy sötétbarna véres székletet észlel, hasi panaszok, görcsök jelentkeznek, puffadás, étvágytalanság alakul ki.
Intő jel lehet a hirtelen fogyás, az alsó végtagi visszér vagy visszér-trombózis. Mivel a betegek egy része sokáig nem tulajdonít jelentőséget a panaszoknak, vagy mást sejt azok hátterében, viszonylag gyakori, hogy csak későn fordul orvoshoz, amikor már vészes fogyás, az általános állapot leromlása következik be. Ilyenkor a tumor rendszerint már annyira kiterjedt, hogy más szerveket is behálózott vagy áttéteket képezett és legtöbbször operálhatatlan. A fenti panaszok ugyanakkor más emésztőszervi megbetegedés esetén is jelentkezhetnek. A rákbetegség gyanúját leginkább a székletben kimutatható vér keltheti fel, amelynek eredetét béltükrözéssel vagy újabban metszetképalkotó eljárások (CT, MRI) alkalmazásával lehet igazolni vagy kizárni. (Megjegyzendő, hogy nem jelent teljes bizonyosságot, ha egy vizsgálat során nem mutatnak ki vért a székletben, mivel a tumorok gyakran szakaszosan „véreznek”.)
Az 50 év felettieknél a székletben az emberi vér kimutatására irányuló szervezett szűrővizsgálat nincs hazánkban, ezért az esetek jelentős hányadát csak kései stádiumban fedezik fel. A korai stádiumban történő felismerést – ezáltal a jó esélyekkel történő gyógyulást – segíti az Infravizsgálat, mely teljesen ártalmatlan, fájdalommentes diagnosztikai módszer.
A klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a vastag- és végbélrákok a jól szűrhető daganattípusok közé tartoznak. A szűréseket 40-50 éves kortól tanácsos elkezdeni, ám amennyiben a családban halmozott előfordulás jelentkezett vagy valamelyik felmenőnél fiatalabb korban fordult elő béldaganat, akkor a rendszeres szűrést akár már a húszas években is el lehet kezdeni. A szűrési módszerek közé tartozik a vér (akár a láthatatlan mennyiségű) kimutatása laboratóriumi teszttel, az Infravizsgálat (nagyon korán tud jelezni, még a klinikai tünetek előtt), és a különböző vastagbél-tükrözéses technikák.
A végbél- és a béldaganatok terápiája eltér egymástól. Az előbbiek korai eseteiben általában a műtét a leggyakoribb beavatkozás, ilyenkor rendszerint eltávolítják a tumorral behálózott bélszakaszt. Ha a daganatot nem távolítanák el, ismétlődő, egyre erősebb vérzések, a tumor növekedése, esetleg bélelzáródás, s a rákos szövetek fokozott burjánzása következhet be áttétképződéssel. Bizonyos esetekben lehet az operáció alternatívája a sugárkezelés. A mérsékelten előrehaladott, azaz korai stádiumban felismert végbéldaganatok ellátása során többnyire kemoterápiával kombinált sugárkezelést végeznek a műtét előtt, majd az operációt követően kiegészítő daganatgátló kezelés, rendszerint kemoterápia következik.
A korai béldaganatok terápiájában is a műtét áll az első helyen, és a szövettani eredménytől függően később kiegészítő kemoterápiára is szükség lehet.
Az előrehaladott végbél- és béldaganatokat jellemzően kemoterápiával kezelik, s csak ritkábban kerül sor sugárkezelésre. Terjedőben van ugyanakkor a szelektív biológiai támadási pontú, a daganatok növekedési receptoraira ható, valamint a tumorok vérellátását gátló gyógyszerek alkalmazása is. Az ilyen terápia döntően a daganatsejtekre hat és a kemoterápiánál nagyobb szelektivitása miatt a kemoterápiánál kevesebb mellékhatással jár.
A páciens életét olykor csak úgy lehet megmenteni, ha a bélszakasz egy részét eltávolítják. Amennyiben nem lehetséges a bélfolytonosság helyreállítása, mesterséges nyílást készítenek a sebészek, amelyen keresztül a bélsár távozni tud a szervezetből. A végbélnyíláshoz közel kialakult tumorok esetén nagy valószínűséggel a végbél záróizomzatát is el kell távolítani.
Láthatjuk, hogy szinte a kezelés bármelyik formájára is kerül sor, annak jellegéből adódóan sokszor komoly panaszokat okozó mellékhatásokkal és az életminőséget nagyban rontó következményekkel lehet számolni. Éppen ezért örvendetes, hogy ma már ezen betegek számára is rendelkezésre állnak az alternatív gyógyítás különböző módszerei, melyek segítségével sokszor sikerrel kezelhetők ezek a betegségek is. Kimutatott vastag-és végbélrák esetén is az alternatív gyógyítással párhuzamosan, illetve a kezelés végén mindenféleképpen javasolt a rosszindulatú folyamat nyomon követése, melyhez a következő vizsgálatok állnak rendelkezésre: ultrahang, Infravizsgálat ellenőrzés, vérvétel (daganatjelzők), adott esetben CT/MRI vagy esetleg PET CT. Ezen módszerekről további információ személyesen kérhető a rendeléseken.
A colorectalis rákok gyakran képeznek áttéteket, átterjednek a nyirokrendszerre, tumoros szövetek jelenhetnek meg a májban, a tüdőben, az agyban, a csontokban. A béldaganatos betegek körében az ötéves túlélés esélye nemzetközi nagy átlagban 60 százalék körül van, a korai stádiumú felfedezés esetén (Infravizsgálat!) nagyobb ez az arány. Más megközelítésben viszont az 5 éves betegségmentes túlélés esélye térségünkben alig haladja meg a 30 százalékot.
Vastagbél (rectum) daganat
Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a láthatatlan hullámokat milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár.
– Albert Einstein
